Harc a génekért

Avagy a zebrapinty két arca. Múlt hétvégén érdekes kettősségnek voltam szem és fültanúja. Egyik röpdémben egy pihenésen lévő pár és két fiatal tojó (másik szülőktől) éldegél. Mígnem az egyik reggel az egyik tojó szemet vetett az egyetlen hímre. Hogy kifejezze párkeresési szándékát, igazi zebrapinty agresszióval kezdte elüldözni a hím párját. Olyannyira, hogy egyetlen perc nyugtot sem hagyott szegénynek, és nem csak az ülőrudakról zavarta le, de a végén még a földön a sarokban is megtámadta. Kegyetlen harc indult a génekért... Végül, órákkal később, amikor már azt láttam, hogy az üldözött teljesen kimerült, fogtam és leválasztottam.

És itt jön a zebrapinty másik arca. Ezt a tojómat áttettem egy másik röpdébe, ahol egy pár és öt fiatal gyermekük éldegél. Miután az "újonc" bekerült a közösségbe, azonnal elkezdődött a zebrapintyes társasági élet. Felváltva jöttek hozzá ismerkedni, és a kimerült madarat tollászni, kurkászni.

A zebrapinty két arca: ellenség és barát.

Zebrapinty kíváncsiság

Ezek a madarak mindig produkálnak valamit, ami mosolyt csal az arcunkra. Csodálatos természetük mindenre kíváncsivá teszik őket. Ha valami idegen tárgy kerül szándékosan, vagy anélkül a kalitjukba, azonnal elkezdenek "körözni" felette, mellette; hogy aztán kíváncsian "tapogassák" le csőrükkel a "betolakodót", és ha ehető, azonnal megegyék.

Legutóbb egy spárga lógott be mélyen az egyik kalit tetejéről, és az egyik hím bizony addig nem nyugodott, amig a jó 15 cm-es darabot rá nem tekerte az egyik ülőrúdra (sic!). Teljesen, maradéktalanul. Kiváncsisággukkal le is kötik magukat. Élvezet őket megfigyelni.