Akrobata zebrapinty

Ha nem látom, bizony magam sem hiszem el! Azt ugyan már korábban megfigyeltem, hogy az egyik hímem a kalitba belógó madzagot szó szerint feltekerte az egyik ülőrúdra, ma azonban már azt is láttam, hogyan csinálja. Akár egy helikopter, vagy mint egy nagyobb kolibri. Majdnem egy helyben lebeg, tartja a csőrében a madzag végét, és addig ügyeskedik, amíg át nem dobja a rúdon. És kezdi előlről az egészet, már egész szép gombolyagnál járunk. Most így udvarol, fészeknek szánná választottjának...

Egyke trónkövetelő

Azt hiszem, kissé elkényeztették egyetlen fiukat a szülők. Standard-normál párom négy hónapos, nagyra nőtt félstandard hímje ma reggel komoly harcot kezdett szüleivel. Rendesen elkezdte fitogtatni az erejét, volt nagy üldözés, csatározás. A kergetőzésben megfáradt felmenők bizony az alsóbb ülőrudakra kényszerültek. Lehet, hogy a nyakukra nőtt szemük fénye? :-)

Harc a génekért

Avagy a zebrapinty két arca. Múlt hétvégén érdekes kettősségnek voltam szem és fültanúja. Egyik röpdémben egy pihenésen lévő pár és két fiatal tojó (másik szülőktől) éldegél. Mígnem az egyik reggel az egyik tojó szemet vetett az egyetlen hímre. Hogy kifejezze párkeresési szándékát, igazi zebrapinty agresszióval kezdte elüldözni a hím párját. Olyannyira, hogy egyetlen perc nyugtot sem hagyott szegénynek, és nem csak az ülőrudakról zavarta le, de a végén még a földön a sarokban is megtámadta. Kegyetlen harc indult a génekért... Végül, órákkal később, amikor már azt láttam, hogy az üldözött teljesen kimerült, fogtam és leválasztottam.

És itt jön a zebrapinty másik arca. Ezt a tojómat áttettem egy másik röpdébe, ahol egy pár és öt fiatal gyermekük éldegél. Miután az "újonc" bekerült a közösségbe, azonnal elkezdődött a zebrapintyes társasági élet. Felváltva jöttek hozzá ismerkedni, és a kimerült madarat tollászni, kurkászni.

A zebrapinty két arca: ellenség és barát.

Zebrapinty kíváncsiság

Ezek a madarak mindig produkálnak valamit, ami mosolyt csal az arcunkra. Csodálatos természetük mindenre kíváncsivá teszik őket. Ha valami idegen tárgy kerül szándékosan, vagy anélkül a kalitjukba, azonnal elkezdenek "körözni" felette, mellette; hogy aztán kíváncsian "tapogassák" le csőrükkel a "betolakodót", és ha ehető, azonnal megegyék.

Legutóbb egy spárga lógott be mélyen az egyik kalit tetejéről, és az egyik hím bizony addig nem nyugodott, amig a jó 15 cm-es darabot rá nem tekerte az egyik ülőrúdra (sic!). Teljesen, maradéktalanul. Kiváncsisággukkal le is kötik magukat. Élvezet őket megfigyelni.

Zöldmozgalom

Mindenkinek megvan a maga kedvence. A zebrapintyeknek is. Nekik leginkább a friss zöld salátalevél. Élnek-halnak érte. Ezért is szeretem a napsütéses szombat reggeleket, amikor a piacról hozhatok nekik. Ilyenkor aztán beindul a zöldmozgalom. Megindul a pozícióharc az ülőrúdon a legjobb helyekért, elkezdődik az sorbanállás. Az viszont szigorú szabályok szerint, angolosan: az első lecsíp egy darabot, aztán huss, jön a következő. És így tovább...

Vendégművész

Véget ért egy hosszú időszak. A várakozás időszaka. Megérkezett régóta várt új madarunk, egy roller kanári. Rövid gondolkodást követően a Tortellini nevet kapta. Olyan olaszos, olyan vagány, olyan igazi művésznév. Hisz dalnokunk rengeteget énekel. És szépen, és kellemesen. Milyen felüdülés is ez a zebrapintyhez szokott fülünknek...:-) Sikeresen beilleszkedett, nem hagyja magát lebeszélni, azaz leénekelni a zebrapintyek által. Remek madár, nagy kedvenc.

Hétalvó zebrapintyek

Boldog zebrapinty tulajdonosoknak kissé kontrasztosnak tűnhet a cím, és értetlenül állhatnak ezen megállapítás előtt, hiszen madarainkat leginkább egy örökmozgó, örökké csivitelő jószágnak ismertük meg. És mégis, az állatvilág egyik legtöbbet alvó állata a zebrapinty. Egyszer valahol olvastam egy erről szóló tudományos szakcikket, amelyben azt taglalták, mely állatok mennyi alvással élnek. A mi kedvenceink bizony napi 14 óráig húzzák a lóbőrt... Hihetetlen, ugye? (Ha valaki megtalálná valahol ezt a cikket, és elküldené nekem, nagyra élrtékelném!)

Nehéz időszak

Így is nevezhetnénk azt a közel két hete tartó periódust, amely során a Fekete Sereg egyetlen ifjú titánja énekelni tanul. Mert ugyabár az még nem ének, az még csak szárnypróbálgatás (is). Meg inkább nyekergés, darálás, gargalizálás. De azt viszont kitartóan...

Érdekes, amit tudományosan megfigyeltek, hogy az ifjú hímek az apjuktól tanulják az éneklést, és ahhoz hasonlít majd leginkább a kialakult egyedi énekük. Hihetetlen, mennyire nem keverik másik felnőtt hím énekével, hiába énekelnek az önkéntesek velük egy légtérben. És ez már saját megfigyelés is.

A zebrapinty tojók okosabbak?

A kérdés persze költői, ám kortábbi megfigyelésemet egy újabb tojóm igazolta, azaz ő is használja az egyik lábát a sépia csont lefogására. Tehát ezt a cselekvést eddig a tojóim bizonyították. Csodálatos dolog megfigyelni, ahogy képesek hosszú perceken kleresztül elbabrálni a csonttal, és azt, hogy mindehhez a lábukat is használják.